Breaking News

Stephenie Meyer: Twilight - Alkonyat

Nem hiszem, hogy van olyan ezen a világon, aki valamilyen formában ne találkozott volna Stephenie Meyer Twilight Sagajával. Egy időszakban a csapból is ez folyt: Twilight a tévében, a rádióban, az interneten, a könyvesboltokban, de még az utcákon is.
Úgyhogy nem tudom, tudok-e még újat mondani a témában, de nem is annyira ez a célom, hanem az, hogy elmondjam, én mit gondolok.

Pár szó az alaptörténetről:
Ezt nem igazán eresztem bő lére, úgyis mindenki tudja, miről van szó. Adott Bella Swan, a főszereplő, akinek a szemszögéből megismerjük a történetet. Bella új helyre költözik, apjához egy Forks nevű kisvárosba, ahol is az iskolában megismerkedik egy rejtélyes fiúval, Edwarddal, akinek változik a szeme színe és néha kedves, néha pedig csak úgy árad belőle a gyűlölet. Bellát valamiért ennek ellenére vonzza magához, és a lány elhatározza, rájön, ki is Edward. Oldalról oldalra bontakozik ki a kapcsolatuk, ami akkor mélyül el igazán, amikor Bella rájön a titokra: Edward vámpír, és mindennél jobban vágyik a lány vérére. Ez azonban nem a Dracula, Edward "vega", azaz csak állatvéren él, azonban ez nem minden környéken ólálkodó vámpírra érvényes.

Véleményem ömlesztve:

Most akkor itt ragadnám meg a pillanatot, hogy beszéljek kicsit erről az egész lázról, amit a Twilight kötetek elindítottak. Leszögezném, én rajongó vagyok. Tehát lehet rám mondani, hogy azért dicsérem, és azért vagyok bizonyos dolgokkal kapcsolatban elnéző, mert szeretem. És ez bizonyára így van, de megvan az oka annak is, hogy szeretem.

A legtöbbet talán a csillogó vámpírok, és az egész vámpírkultusz megsértése miatt kritizálják a könyvet. Nem mondom, hogy én a vámpírok csillogását bizonyos szempontból nem tartom viccesnek. Mert ha jobban belegondol az ember, hogy ez mit jelent (és ha eszembe jut Szirmai Gergely filmkritikája, aki szerint Edward egy két lábon járó gyémántgyűrű xD), akkor valóban kicsit nevetséges lehet.
De emlékszem, amikor először olvastam, tetszett. Nem maga a csillogás, hanem az ötlet. Mert nekem igenis tetszik, hogy ezek a vámpírok mások. Tudjuk, hogy nem mehetnek napra, de mi van, ha ennek nem is az az oka, hogy elégnek? Szerintem ez egy teljesen logikus kérdés.

És ott az alapvető kérdés, hogy Stephenie Meyer egyáltalán "honnan vette a jogot", hogy ennyire beletiporjon a klasszikus vámpírképbe? És most következzen az én - és szerintem sok más rajongó - véleménye erről a kérdésről.
Semmi bajom nincs a klasszikus vérszívó, koporsóban alvó, fokhagymától rettegő, napon elégő, sápadt, hegyes szemfogú könyörtelen vámpírokkal. Tetszett a Dracula is. De!
Ha a Dracula utáni, klasszikusnak tartott vámpírtörténeteket megnézzük, különbségek bizony abban is vannak. Az Interjú a vámpírral-ban például a vámpírok vissza tudják húzni a szemfogukat, míg a Draculában nem. A Draculában nem látszódnak a vámpírok a tükörben, Anne Rice-nál viszont igen. És még sorolhatnám. Ezeken viszont senki sem akadt fenn.
Mert miért ne lehetne újítani? Adott egy klasszikus vámpírkép, ez pedig leginkább a Draculához kapcsolódik. De hiszen a Dracula is egy "önkényes" kitaláció, amit Bram Stoker talált ki. De vámpírszerű lények már jóval előtte is voltak, és bizony nem voltak egyformák. Bram Stoker fogta őket, kiválogatta a neki tetsző tulajdonságokat, és ezzel megalkotta a klasszikus vámpírképet.
Tehát a vámpírság szabályai nincsenek kőbe vésve, csakúgy mint ahogy a boszorkányok tulajdonságai sem. Azon mégsem háborog senki, hogy az egyik történetben a boszorkányok pálcákkal hadonásznak, a másikban pedig rímbe szedett versikékkel boldogulnak. Akkor miért ekkora probléma, hogy valaki bele mert nyúlni a vámpírok világába?

És akkor ehhez még hozzátenném, hogy más a célközönség. A klasszikus vámpírtörténetek alapvetően a felnőtteknek akarnak borzongató élményt szerezni, a Twilight pedig tiniknek íródott. Ha valaki nem tartozik ebbe a kategóriába, és nem tetszik neki a történet, mert nyálas, mert többszáz oldal eltelik, mire szex van, mert nem folyik a vér stb., akkor annak azt tudom üzenni, hogy: EZ A KÖNYV TINIKNEK SZÓL!!! Nézzünk meg hasonló kategóriában futó könyveket a Csontvárostól Meg Cabot történeteiig, és látni fogjuk, hogy ott még akár ennél is több oldal eltelik, mire eljutnak hőseink az ágyig. Sőt, szélsőségesebb példát hozva a Harry Potterben sincs szex, mégsem panaszkodik emiatt senki. Egy tinikönyv általában nyálas, ha van szex benne, akkor arra sokat kell várni, pont. Akinek nem ez kell, az ne olvasson tinikönyvet, pont.

Amit még sokan szoktak szidni, az a nyelvezete. Mindenféle statisztikákat olvastam, hogy hányszor használja Meyer a "szem" szót, meg ilyenek. (Ha valakit érdekelnek ilyen statisztikák: http://otahyoni.livejournal.com/130432.html) Engem ez sem érdekel. Nem vagyok nyelvész, hogy ezzel foglalkozzak. A nyelvezete számomra nem volt zavaró, mert nem azzal voltam elfoglalva. Szórakoztam és kész, nyelvtantól függetlenül.

Na de vissza a történethez!




Pár szó a főbb szereplőkről:


Cím:

Kedvenc karakter: 

Legkevésbé tetsző karakter: -

Ami tetszett: 

Ami nem tetszett: -

Kiknek ajánlom: 

Borító: -

Amivel esetleg összekötném:

Filmverzió: 

1 megjegyzés:

  1. http://otahyoni.livejournal.com/130432.html - > This journal has been deleted and purged.
    Attól elhiszem az állításodat, de hát az internet él és változik.
    A zén családomban egyedül szeretem a Zalkonyat trilógiát, de hát megnyugtat, hogy veled legalább ketten vagyunk. :-)
    Ivén

    VálaszTörlés