Breaking News

Oravecz Nóra: Tejszínhab nélkül


Oravecz Nóra: Tejszínhab nélkül


Oravecz Nóráról most elég sokat olvashattunk a médiában, kapott hideget-meleget, és bár bevallom, én
előtte nem is hallottam róla, az ilyen esetekben szeretek utánajárni a dolognak, és magam eldönteni, mit gondolok az adott könyvről, szerzőről.

Szeretném hangsúlyozni, nem ismerem Oravecz Nóra munkásságát és másik megjelent könyvét, szigorúan erről a könyvről tudok nyilatkozni. 

Nekem ez a könyv szenvedés volt. Nem azért, mert őrültségekkel lett volna tele, még odáig sem mennék, amit sok helyen olvastam, hogy ártalmas gondolatokat ültet az olvasók fejébe. Egyszerűen azt gondolom, nem könyvnek való és nem érdemes érte fizetni. Hogy miért?

Először is csupa olyan gondolatot ismételget, amivel amúgy is tisztában vagyunk. Semmi újat nem mond, csak azt a néhány tényt pofozgatja egyik irányból, másik irányból, újabb és újabb hasonlatokat keresve, de ettől még tudjuk, hogy mindig ugyanazt mondja. Az első 4-5 oldalba ez még belefér, de sajnos végig ez van, és ez a tizedik oldal környékén már szabály szerint idegesítő. 

Bizonyos fokon elvárható egy önismereti vagy életvezetési tanácsokat osztó könyvtől, hogy olyasmiket mondjon, amiket már úgyis tud az ember, de legalább egy-két plusz hasznos tippet, tanácsot elvárnék, és akkor már azt mondom, érdemes végigolvasni a közhelyes részeket. Ezeket a tippeket viszont itt nem kaptam meg. 

Ami még problémám volt, hogy a könyv elég nagy százaléka másoktól származik. Egyrészt kapunk különböző bölcselkedő idézeteket más szerzőktől, például Coelhótól, másrészt hétköznapi emberektől is idéz a szerzőnő. Nem mondom, hogy a könyv fele idézet, mert az azért túlzás lenne, mindenesetre elég sok van belőlük. (Bár igaz, ami igaz, a társkeresős résznél a balul elsült leveleket mosolyogva olvastam. Talán az volt a legélvezetesebb része a könyvnek.)

És végül, ami engem a legjobban zavart. Én magam is egyedülálló vagy, nincs férjem, élettársam, pasim, és én magam is azt a nézetet vallom, hogy egy egészséges nő meg tud állni a saját lábán férfi nélkül. De ez a könyv annyira egyoldalúan tolja ezt a nézetet az ember képébe, hogy néhol már szinte férfigyűlölőnek éreztem, mintha már nem is az lett volna az üzenet, hogy férfi nélkül is lehetsz boldog, hanem az, hogy férfival az oldaladon nem lehetsz az. Kicsit olyan volt, mintha az írónő minden csalódottságát és keserűségét ebben a könyvben töltené ki, és valamiféle személyes hadjáratot akarnak indítani a párkapcsolatok ellen. 

Illetve voltak problémáim a megfogalmazással is, néhol egészen ponyván sikerült, például az is előfordult többször, hogy nem nem tudtuk eldönteni, hogy most akkor egy emberhez vagy többekhez akar beszélni. Hozom az idézetet, hogy érthető legyen, hogyan ugrált: „Aztán amikor mégsem, végső elkeseredésükben kikötnek valaki mellett, mert muszáj. Mert nem jó egyedül. Mert unja. Mert nem tudja, hogy szingliként is lehet boldogan élni.” T/3-ból indulunk, aztán hirtelen átváltunk E/3-ba. Szerintem jó lett volna eldönteni, hogy most kiről/kikről is beszélünk...

Ehhez még hozzájön, hogy hiába volt fejezetekre tagolva, nem igazán éreztem benne a rendszert. Nem volt egy egységes elképzelés, hogy most mi mit kövessen, számomra nem volt logikus a felépítés. Mintha random témákat összeválogatott volna az írónő, és egymás mögé pakolta volna. 

Összességében nekem ezek miatt kínszenvedés volt végigolvasni a könyvet, a végére már alig bírtam.


CSAK MAZOCHISTÁKNAK!

2 megjegyzés: