Lauren DeStefano: Hervadás

Lauren DeStefano: Hervadás

A blogturnéról

December 21-e és 30-a között - egy kisebb karácsonyi szünettel - a Blogturné Klub egy nagyon érdekes témájú könyvvel foglalkozik, a Hervadással. Ez biztosan senkit sem hagy majd hidegen. Tudd meg, mi mit gondoltunk róla és olvasd el az extrákat, hogy még mélyebbre áshasd magad a történetben!

A könyvről

Fülszöveg:

Az utóbbi évek egyik legnépszerűbb amerikai ifjúsági regénye.
Akarnád pontosan tudni, mikor fogsz meghalni?
Egy balul sikerült tudományos kísérlet miatt a világot élő időzített bombák népesítik be: a férfiak csak huszonöt, a nők pedig csupán húsz évig élnek. Genetikusok keresik az ellenszert, hogy az emberi faj újra erőre kapjon. Mindenközben a világon eluralkodik a szegénység és a bűnözés, gyerekek milliói maradnak árván, serdülő lányokat rabolnak és adnak el, hogy többnejű házasságban utódokat szüljenek.
A tizenhat éves Rhine-nak már csak négy éve van hátra, amikor ő is erre a sorsa jut. Noha a kiváltságosok jómódú világába csöppen, és férje, Linden őszintén szereti, egyre csak a szökés jár a fejében. A varázslatos gazdagság közepette Rhine lassan ráébred, hogy a csillogó látszat mögött a valóság ridegebb, mint hitte volna. Miközben a génvírus miatt egye fenyegetőbben közeledik Linden éveinek vége, Rhine bizalmas barátra talál, akinek segítségével talán esélye lehet a menekülésre. De vajon a káoszba süllyedő világban csakugyan lehetséges a szabadság?

Véleményem:

Az első, ami ebben a könyvben megfogott, a borító volt. Már a számítógépen nézegetve is gyönyörű volt, de amikor végül ténylegesen a kezembe fogtam, még inkább elvarázsolt! Elképesztően szép!

Na és persze az alaptörténet is kecsegtető. A történetnek az a része, hogy mindenki meghatározott időben, 20 és 25 éves korában meghalt, már alapból nagyon érdekes, és rengeteg lehetőséget rejt magában. Hogyan néznek ezzel szemben? A szereplők hogyan várják a saját halálukat? Milyen társadalom épülhet ki egy ilyen világban, ahol ennyire máshová tolódnak a hangsúlyok az ember rövidke életében? És egyáltalán, megtalálják-e az ellenszert?

És aztán meg is kapjuk ugye a választ már a fülszövegben is, már ami a társadalmat illeti. A létfenntartás érdekében ilyen rövid idő élet alatt a szaporodás nyilván központi kérdéssé vált, és itt gyakorlatilag a többnejűség és az emberkereskedelem volt a válasz.

Tehát az alapötlet szerintem zseniális és nagyon izgalmas. Alapvetően szeretem a disztópiákat, de ilyennel még nem találkoztam.

Mindeközben a történet nagy részében tulajdonképpen egy kis birtokra korlátozódik a történet, ha úgy tetszik, disztópia ez a disztópiában. Míg a külvilágban zajlik az emberkereskedelem, éheznek és bármit megtesznek az emberek a túlélésért, Vaughn házában egy külön kis királyság van. Ő irányít mindent és mindenkit, és aki ellenszegül neki, az a halálos ítéletét írja alá. Úgy játszik az emberekkel, ahogyan kedve szottyan, és ez alól a fia sem kivétel. Linden egyetlen felesége rövid úton eltűnik az útból, és Vaughn már elérte, hogy jöjjön az utánpótlás.

Így kerül a házba a főszereplőnő, Rhine, akit elraboltak, aztán eladtak feleségnek. Rhine ikertestvérével, Rowannel élt, amióta a szülei meghaltak, és tudja, milyen a saját életét irányítani, még ha küzdenie kell is. Ezért első pillanattól kezdve egyetlen célja, hogy megszökjön a feleségek kalitkájából. Először Linden első feleségével barátkozik össze, ám amikor ő meghal, a támasza az egyik szolgáló, Gabriel marad, aki mindig kedves vele. Ahogy halad előre a történet, egyre közelebb kerülnek egymáshoz, gyakorlatilag ő jelenni Rhine számára a szabadság apró morzsáját. Gabrielt kedveltem, de ennél többet sajnos nem tudok róla elmondani. Őszintén szerettem volna, ha ennél jobban meg tudom kedvelni. Láttam, miért szereti Rhine, de valahogy több érzést szerettem volna.

Közben pedig ugye ott a másik fiú, a férj, Linden. (Bár szerelmi háromszögnek semmiképp sem nevezném...) Az az érdekes, hogy a történetet olvasva Linden az a karakter, akit közelebb éreztem volna magamhoz a Gabriel-Linden kettősből. Viszont hihetetlen módon undorodtam is tőle és mérges voltam rá. Egyrészt ott van a fiú, akit az ember sajnál, aki elveszítette a szerelmét, aki szomorú, közben pedig mégis nagyon kedves. Viszont emellett Linden elvesz három nőt, párhuzamosan lefekszik velük és teherbe ejt egy tizenhárom éves lányt! Tudom persze, hogy ilyen sajnos megtörténhet a való életben is, még ha nem is a mi kultúránkban, de erre egyszerűen nincsenek szavak. Ez egyszerűen gyomorforgató, akármilyen kedves legyen Linden, és akármennyire is az apja bábja ő is. Egy idióta, és erre nincsenek jobb szavak. Van például egy jelenet, amikor az egyik feleség pont azután megy be a szobába, hogy a másikkal együtt volt! Ez mi, de komolyan?

Szóval itt állok a könyv olvasása után, és hiába van itt szerelmi szál, egyik fiút sem tudtam igazán szeretni.

Aztán ott vannak még a feleségek! Rhine-ról már írtam. A már emlegetett tizenhárom éves feleség Cecily. Ő az, aki még örül is annak, ami velük történik. Naiv tudatlansággal veti bele magát a házasságba, kész arra, hogy boldoggá tegye Lindent és egy sor gyereket szüljön. Az utcáról jött, árva volt, és számára az egész arról szól, hogy eltartják és kiszolgálják. Jó ötlet volt, hogy az írónő behozott egy ilyen karaktert, aki lubickol ebben a beteg viszonyban - könyörgöm, a három feleséget feleségnővérnek hívják, te jó ég! -, és az ő karakterében volt meg a legtöbb lehetőség a fejlődésre is. Nagyon érdekes nézni, hogy a házban töltött hónapok és az anyaság hogyan formálja és változtatja meg.

A másik feleségnővér pedig Jenna, aki tipikusan az a szereplő, aki már mindent elveszített, a halálhoz is ő áll a legközelebb, így közönyös beletörődéssel viszonyul ehhez az egészhez. Kemény élete volt, így gond nélkül tűri, hogy Linden "látogassa", a szabadidejében pedig bezárkózik és igyekszik kizárni mindenkit. Fájdalmas róla olvasni, hiszen már minden reményét elveszítette.

Nagyon tetszett, hogy milyen bajtársiasság alakult ki a három feleség között. Hiába van a közös férj, mégis ők azok, akik osztoznak egymás sorsában, és még ha néha-néha féltékenyek is egymásra vagy irigykednek valamiért, ők is tisztában vannak vele, hogy valamiféle furcsa, beteg családot alkotnak, és tényleg már-már testvéri kapcsolatba kerülnek.

Maradtak bennem kérdőjelek, rettentően kíváncsi vagyok például, hogy lesz-e szerepe és ha igen, pontosan milyen annak, hogy Rhien és Rowan ikrek, abban pedig biztos vagyok, hogy a heterokrómia nagyon fontos lesz. A miértek és hogyanok viszont nagyon érdekelnek.

Várom a folytatást, nagyon kíváncsi vagyok, hogy egy ilyen történetet hogy lehet folytatni. Viszont azt javasolnám, hogy az álljon neki, akinek jó gyomra van. Ehhez képest az Éhezők viadala gyilkolászása smafu, legalábbis számomra biztosan. Ilyen mély undort már rég éreztem történettől. De persze ez is a cél, és tulajdonképpen sikerült is olyan hangulatot teremteni, hogy ez meglegyen. Vaughn rettentően jó főgonosz, őt is nagyon jól sikerült eltalálni. Bár romantikus alkat vagyok, érdekes módon, ennek a sorozatnak a folytatását közel sem a szerelmi szál miatt várom. Alig várom, hogy Rowan többet szerepeljen, és a rejtélyekre is megoldást akarok kapni!

AJÁNLOM

Blogturné extra - A heterokrómiáról

A könyvben az egyik dolog, ami különlegessé teszi Rhine-t, a szeme. Rhine-nak ugyanis heterokrómiája van, azaz a két szeme nem egyforma színű: a bal kék, a jobb barna.

A heterokrómia gyakorlatilag egy szemmutáció, a gének furcsa játéka. (Ez már csak azért is felvet kérdéseket, mert Rhine szülei ilyesmivel foglalkoztak.) A szemszín a szem szivárványhártyájának látható színe, amit a gének határoznak meg. Heterokrómia esetén az egyik szivárványhártyában nagyobb a melanin koncentrációja, amely a szem színéért felelős pigment. Így lehetséges, hogy a két szemnek más a színe. Sőt az is előfordulhat, hogy a két szem színe nem teljesen eltérő, csak nyomokban.

Heterokrómiája van például a jövőre mozikba kerülő Vámpírakadémia sztárjának, Dominic Sherwoodnak is, nála szembetűnő a különbség.

Persze a mutáció embereknél még mindig elvétve fordul elő, de állatoknál nagyon gyakran találkozhatunk vele. Egyes fajoknál gyakoribb, például a kutyák közül a szibériai huskyknál.