Szeret, nem szeret - Alex Flinn

Szeret, nem szeret - Alex Flinn

A Szeret, nem szeret rovatban ezentúl sorra veszek írókat és írónőket, és leírom, milyen kapcsolatban vagyok velük. Megtudhatjátok, kit szeretek és nem szeretek és miért. És ez az egyik olyan rovat, amelybe nektek is lehet beleszólásotok: írjátok meg nekem, milyen írót látnátok szívesen a rovatban!

A mostani bejegyzés témája pedig a ti kérésetekre Alex Flinn lesz, akinek a nevét mindig y-nal akarom írni, ne kérdezzétek, miért! 

Ki az az Alex Flinn?

Alex Flinn amerikai írónő. Több young adult története is megjelent már, mire az áttörést meghozta neki a Beastly című regénye, amely tulajdonképpen a híres mese, A szépség és a szörnyeteg feldolgozása volt. Azóta is megmaradt ezen az oldalon, sorban jelennek meg modern meseregényei. 
Azt mondja, azért ennek a korosztálynak ír, mert úgy érzi, ő maga is megmaradt a lelke mélyén 13 évesnek, és ez is egy módja annak, hogy tényleg annyinak is érezze magát. 

Hogy találkoztam vele?

Az olvasáson kívül a filmeket is nagyon szeretem, így találtam rá a Beastly című filmre, ami akkor még forgatási fázisban volt, de már tudtuk, kik lesznek a főszereplők. Nagyon szerettem Alex Pettyfert, és amikor megláttam, hogy "csúfították el" a szerepre, teljesen megdöbbentem. Nagyon szeretem a mesefeldolgozásokat, ezek közül persze a legtöbb Hamupipőke alapú, de mivel A szépség és a szörnyeteg az egyik kedvenc mesém, ezért ezt még jobban vártam, mint azokat. Innen már nem volt nehéz rájönni, hogy a film tulajdonképpen egy regény adaptációja, nem sokra rá pedig az is kiderült, hogy Vörös pöttyös könyv lesz belőle, így nem is volt kérdés, hogy olvasnom kellett. Annak még angolul álltam neki, az első könyvek között volt, amit angolul olvastam, úgyhogy biztos, hogy sohasem felejtem el.

Miket olvastam tőle?

A régebbi könyveit nem, a mesefeldolgozásai közül azonban a legutóbbi kivételével mindet olvastam. 

Ahogy már említettem, a Beastly volt az első, aztán nem sokra rá olvastam a Csipkerózsika modern változatát, az A Kiss in Time-ot, ezt is angolul. Ezután persze mindkettőt elolvastam magyarul is, amikor megjelentek. Tavaly pedig bepótoltam minden elmaradásomat, és végigvettem szépen sorban a Beastly: Lindy's Diary-t (ami a Beastly a női főszereplő szemszögéből), a Cloaked-ot és a Bewitching című regényt is, ami a Kendra Chronicles első része.

Utóbbi két könyvben az az igazán érdekes, hogy már sokkal kevésbé lehet egy meséhez kötni, mint az első regényeket. A Beastly esetében és az A Kiss in Time esetében tisztán megvolt, hogy milyen meséket kapunk, és csak nyomokban, leginkább csak kikacsintások formájában találkoztunk más mesékkel. A Cloaked ezzel szemben teljes egészében több mese feldolgozása, külön érdekesség, hogy ezek többsége nem is olyan ismert és népszerű, mint a Hamupipőke vagy a Csipkerózsika. Ebben már van egy jó nagy adag A suszter manóiból meg a Békakirályból, hogy csak a két legnagyobbat említsem. A Bewitchingben pedig az volt a nagyon érdekes, hogy bár a fő vonal egy nagyon ismert mese feldolgozása - lásd: Hamupipőke -, valójában a főszereplő végig a boszorkány, Kendra, és az ő élettörténetén keresztül megint csak rengeteg mesébe kapcsolódunk be, A kis hableánytól kezdve a Jancsi is Juliskáig.

Ezek közül kettőről írtam értékelést is:

Beastly

Cloaked

Mit gondolok róla?

Azóta, hogy Alex Flinn befutott a mesefeldolgozásaival, rengeteg ilyen született, és ezek sokkal jobban el mertek rugaszkodni az alapanyaguktól, mint amennyire azt ő teszi. Ezzel egyébként semmi gond, szerintem mindkettő megfér egymás mellett.

A Beastly esetében azt imádtam nagyon, hogy úgy vitt új csavart a történetbe, hogy közben nagyon is ragaszkodott az alapanyagához, és rengeteg apróságban visszaköszönt a tudatossága. Például ahogy a rózsa motívumot használta, az nagyon tetszett. Vagy nagyon jó ötletnek tartottam a meseszereplők közötti önsegítő chatszobát is például. Az A Kiss in Time-ban már kevesebb volt az ilyen, de a történet ugyanúgy magával ragadott, úgyhogy nem panaszkodtam.

Viszont sajnos kicsit úgy érzem, az újabb könyveit talán már nem veszi annyira komolyan, mint ezt a kettőt. Kevesebb bennük az eredeti ötlet, és a Kendra Chronicles esetében már kicsit azt is éreztem, hogy kicsit muszájból írta, hogy ténylegesen is sorozatnak lehessen nevezni. Kendra persze érdekes karakter, de sajnos nem aknázza ki úgy a benne rejlő lehetőségeket, ahogy szerintem lehetne, és így sajnos a Bewitchingnek az lett az eredménye, hogy olyan, mintha nem tudná eldönteni, hogy most ki is a főszereplője. A klasszikus Hamupipőke történetbe próbálta beleszuszakolni Kendra múltját, persze újabb és újabb mesékkel, és ezzel az egész széttöredezett, olyan volt, mint egy rossz mozaik. És a Cloaked esetében sem egy eredeti történetre fűzte fel a sztorit, hanem több meséből ollózott össze egyet. Ez persze még nem lenne gond, ha jól megoldaná, de nekem annyira nem jött be. Úgy érzem, erőlködik, de valahogy hiányzik a korábbi történetei bája az új regényekből.

Nem mondom, hogy rosszak, mert azért így is kellemes, egyszer olvasós könyvek, de a Beastly és az A Kiss in Time után sajnos hanyatlást érzek. 

Kíváncsian várom a Toweringet, hátha... Bár sajnos a külföldi vélemények alapján nem számítok sok jóra, szerintem megmaradunk a Bewitching színvonalán.