Elizabeth Eulberg: Better off Friends

Elizabeth Eulberg: Better off Friends

Oldalszám: 288
ISBN: 9780545551458

A Harry és Sally tiniknek, a romantikus vígjátékok sztárjától, Elizabeth Eulbergtől.

Macallan és Levi számára barátság volt első látásra. Mindenki azt mondja, fiúk és lányok nem
lehetnek egyszerűen csak barátok, de ők ketten igen. Lógnak suli után, tonnányi belsős viccük van, a családjaik közel állnak egymáshoz és Levi még Macallan egyik barátnőjével is randizni kezd. A kapcsolatuk teljesen plátói és boldog így.
Hamarosan rájönnek, hogy legjobb barátok - amivel nem is lenne semmi probléma, ha nem állnának folyton egymás útjában. A pasik nem hívják Macallant randira, mert azt hiszik, Levivel jár, Levi pedig túl sok időt tölt azzal, hogy Macallant ugrassa ahelyett, hogy a randipartnerével töltené az időt. Nem tudnak nem arra gondolni... talán többek is, mint barátok vagy egyszerűen jobb, ha nem bonyolítják még jobban a dolgot?
A romantikus vígjátékok szupersztárjától, Elizabeth Eulbergtől itt egy friss, szórakoztató fejtegetése a régi kérdésnek: Létezik fiú-lány barátság? Vagy mindig csak egy hajszálnyira vannak egy veszekedéstől, ami után soha többet nem beszélnek - vagy éppen egy csóknyira az igaz szerelemtől?

Véleményem

Mint mostanában olyan sokszor, ennek a könyvnek is a borítójára figyeltem fel először. Egyszerű, mégis valahogy nem tudtam csak úgy elmenni mellette. És örömmel jelentem, hogy amellett, hogy szép, tényleg van köze is a könyvhöz! A főszereplők egyik törzshelye egy park, ahol hintázni (is) szoktak, és ráadásul a borítón látható alakok minden egyes fejezet elején felbukkannak. 

Ugyanis a történetet váltott szemszögből ismerhetjük meg, az egyik fejezet Macallan, a másik Levi szemszögéből játszódik. És nem egyszerűen csak megkapjuk kiírva minden fejezet elején, hogy most mégis kinek a szemszögét követjük. Ehelyett minden fejezet elején láthatjuk a borítóról azt az alakot, akinek épp a fejében járunk. (A neten elolvasható az első két fejezet, ha IDE kattintotok, láthatjátok, mire gondolok.) 

Másrészt pedig mindkét szereplőnek megvan a maga betűtípusa, azaz a fejezetekkel váltakoznak a betűtípusok is. Ez már csak azért is nagyon fontos, mert ennyire nem egyszerű a könyv felépítése. Ugyanis minden egyes fejezet előtt van egy kis párbeszéd a szereplők között, kicsit olyan, mintha leveleznének vagy sms-eznének, és ezekben mindig kitárgyalják az eseményeket. Az egész történetet a jelenből visszatekintve ismerjük meg, és így a fejezetek elején Levi és Macallan gyakorlatilag egymás között értékelik a múltat és a saját cselekedeteiket. Nagyon vicces, hogy ezekben a részekben is képesek vitatkozni, eldöntik, kinek volt igaza, vagy éppen leesnek nekik olyan dolgok, amik akkor nem. (Anélkül, hogy spoilereznék, Levinek van egy nagyon aranyos Heuréka! pillanata a könyv elején. Jót mosolyogtam rajta.) Ez a fajta történetvezetés nekem nagyon tetszett, mert nem csak különlegesebbé tette a könyvet, hanem tényleg aranyos és vicces is volt, kifejezetten élveztem és vártam ezeket az összekötő részeket. Olyan volt, mintha a szereplők sok-sok évvel később leültek volna, mindketten naplószerűen visszaemlékeztek volna, aztán az egyes fejezetek között szusszantak volna egyet és megbeszélték volna, hogy milyen hülyeségeket csináltak. (Így belegondolva egyébként érdekes, hogy nem derül ki, hogy a visszatekintő Levi és Macallan hány évesek. Kíváncsi lennék.)

Ezeket a részeket viszont sikerült úgy megírni, hogy nem derül ki, hogy barátok maradtak vagy összejöttek, szóval nem lövi le a sztori végét. 

(Egyébként a betűtípus még egyszer fontos lesz, mert a történet legvégén hirtelen egyre gyorsabban váltunk szemszöget, akár néhány mondatonként, nem fejezetenként, hogy a sztori tetőpontját mindkét fél szemén keresztül átélhessük.)

Ez volt az egyik dolog, amit nagyon szerettem a könyvben. Másrészt amiért szeretni lehet, az a két főszereplő. Nagyon karakterközpontú történetet kapunk ugyanis, Levi és Macallan megismerkedésétől kezdve kb. a gimi végzős évéig jutunk el, és a regény íve az ő kapcsolatuk fejlődése. (Két komolyabb témát azért érintünk, de egyik sem központi kérdés. Mindkettő Macallan családjával kapcsolatos. Egyrészt vele együtt dolgozhatjuk fel az édesanyja halálát és hiányát, másrészt pedig érintőlegesen foglalkozunk a folyton retardáltnak csúfolt nagybátyjával is.) 

Nincsenek nagy csavarok, senki nem hal meg, nem derül ki senkiről, hogy titokban levitál... Egyszerűen csak két fiatal barátsága és küzdelme azzal, hogy vajon mit éreznek egymás iránt.

Dingle, ahol Macallan a nyarat tölti

A fülszöveg alapján valamiféle választ kéne kapnunk erre a kérdésre, mármint arra, hogy vajon létezik-e

barátság két ellenkező nemű fél között. Hát, jelentem, erre nem kapunk választ. De nem is hiányzik. A sztori alapja lehet ez, de a kérdés ugyanúgy megoldatlan marad, mint ahogy mindig is az volt. Lesznek, akik úgy gondolják, hogy legalább az egyik fél biztosan mindig többet érez, mások szerint simán kivitelezhető egy ilyen barátság. A regény sem tud valamiféle ultimate választ adni, szóval ezt ne is várjátok tőle! 

Viszont kapunk egy nagyon aranyos és kedves történetet Levi és Macallan kapcsolatáról, végig mindenféle gimis problémán: első barátnő, bálok, bénázások, focimeccsek, megcsalások. Aztán a barátságok nehézségéből is van egy adaggal. Mi történik, ha két barátod összejön, aztán szétmennek? Kell oldalt választanod, és ha igen, melyiket? Mi van, ha új barátokat talál az ember, és valahogy a régiekkel megszakad a kapcsolat? 

Persze ahogy várható előbukkan a kérdés, hogy mi lenne, ha összejönnének, innentől kezdve pedig akad jó pár olyan jelenet, aminél az ember csak csóválja a fejét, hogy hogy lehetnek ilyen bénák. De még ezeknél a részeknél is ugyanúgy kedveltem mindkettőjüket, talán azért is, mert a váltott szemszög miatt jobban megértettük mindkét oldalt. Vicces, hogy az emberek néha hogy el tudnak beszélni egymás mellett.

Összességében ez egy nagyon gyorsan olvasható, könnyed, jópofa kis történet szerethető szereplőkkel. Aki egy kellemes délutánt szeretne és nem áll hadilábon a gimis sztorikkal, annak:

NAGYON AJÁNLOM