Breaking News

Katie McGarry: Red at Night


Katie McGarry: Red at Night

Kiadó: Harlequin
Oldalszám: 84
ASIN: B00GPDYL56

A Red at Nightban Stella és Jonah totális ellentétei egymásnak. Stella a lila hajú lány, a város
rossz környékéről. Jonah pedig a végzős gimis, aki a menőkkel lóg. Amíg egy autóbaleset miatt nem kezdi emészteni a bűntudat, és Jonah hirtelen elkezdi az idejét Stella kedvenc búvóhelyén tölteni... a helyi temetőben.
Stella tudja, hogy tartania kellene a távolságot - hiszen az egész tinikora azzal telt, hogy Jonah barátai cikizték és csúfolták. Amint egyszer a fiú kibogozza az érzéseit, többé nem lesz majd ideje rá. Rossz hír, hogy ő már bele is szeretett...

Amikor ennek a történetnek nekiálltam, csak annyit tudtam róla, hogy Katie McGarry, és ennyi elég is volt. Imádom a Pushing the Limits sorozatot, szóval olvasnom kellett. Két dologra viszont nem számítottam, pont azért, mert különösebben nem olvastam utána. Egyrészt nem tudtam, hogy Katie ezt a novellát egy jótékonysági szervezet támogatására írta, akik méretre készült cipőket osztanak a szegény gyerekeknek. Másrészt pedig arra sem számítottam, hogy ennek a novellának bármi köze lesz a Pushing the Limits-hez, pedig jelentem, van!

Mivel nem egy hosszú történetről van szó, az alapszituációt a fülszöveg elég jól vázolta. Rögtön belecsapunk a lecsóba, az első jelenet már a temetőben játszódik, amikor is Stella először megszólítja a rendszeresen kijáró fiút. Akkor még nem tudja, hogy Jonah az, akinek a haverjai csúfolták, ő meg röhögött, jó esetben pedig csak hallgatott nagyokat. Azt hiszi, hogy valaki hozzá közel állót gyászol a fiú, fogalma sincs róla, hogy Jonah esete különleges. Nem akarok poént lelőni a balesettel kapcsolatban, annyit azonban elárulhatok, hogy nem az történt, amire elsőre gondol az ember. 
Stellának pedig a csúfolásán kívül is megvan a maga baja. Az apja tulajdonképpen elhagyta, az anyja pedig még gyerekkorában lépett le, úgyhogy a lány mindig az apja éppen aktuális barátnőjénél vagy valamelyik exénél húzza meg magát, attól függően, hova passzolja le őt. Viszont közeledik a végzős éve, az apja valószínűleg örökre eltűnt, és komoly döntéseket kell meghoznia arról, hogyan folytatja majd az életét. 
Joss, a legutóbbi barátnő kemény leckét tanított meg neki. Nem bízhat senkiben, mert az élet nem tündérmese, és bármit mondanak is, az olyanok, mint ők, nem törhetnek ki a mókuskerékből. 
Stella azonban nem képes ellenállni Jonah-nak, bárhogy próbálkozik is. Mert tudja, a fiú a reményt hozza magával, és a világon a legnagyobb gyilkos pontosan a remény. 

Ez egy nagyon érdekes történet volt, egy-egy elem kifejezetten magával ragadó volt. Alapvetően az, hogy egy temető az, ahová visszajárunk, kölcsönöz valami furcsán morbid jelleget a történetnek, valahogy mégis természetesnek érződik az egész. Főleg Stellának vannak ezzel kapcsolatban nagyon érdekes gondolatai, komolyan jó érzés volt vele filozofálni egy kicsit.
Jonah történetébe nehéz spoilerek nélkül belemenni, de az ő szála is kifejezetten érdekes és fájdalmas. (A Katie McGarry történetekbe mindig kell valami ilyen.) De a balesettől eltekintve is van egy nagyon fontos lecke, amit Jonah-nak magáévá kell tennie: most döbben csak rá, hogy mit is tett annak idején azzal, hogy tulajdonképpen nem tett semmit, amikor a legjobb barátja mindenki kigúnyolt. 

Az írónő úgy hozta össze ezt a történetet, hogy bár érezzük, miért került bele a jótékonysági szervezet a sztoriba, mégis tökéletesen illik a sztoriba. Jonah a a balesetnek, de még inkább Stellának és a szervezetnek köszönhetően átértékeli az addigi életét. Kifejezetten jó üzenet ez a fiataloknak. 

És akkor még gyorsan elárulom a végén, hogy mennyiben is kapcsolódunk a Pushing the Limits sorozathoz. Aki olvasta, bizonyára emlékszik még a világ legjobb iskolapszichológusára-tanácsadójára, Mrs. Collinsra. Bizony, ő ebben a történetben is felbukkan, és hozza szokásos formáját. 

Összességében nem csalódtam, ez is egy jó kis történet volt Katie McGarrytől, bár nem mondom, hogy nem olvastam volna még egy kicsit hosszabban. Főleg Jonah történetében lettem volna még kíváncsi egy-két dologra. De ennek ellenére így is szépen összeállt, nem volt az a kényszernovella érzésem, ettől féltem a legjobban. Tényleg nagyon tudom ajánlani. (Ja, és egyébként a végén van egy részlet a következő Pushing the Limits regényből is. :D)

NAGYON AJÁNLOM

Nincsenek megjegyzések