Breaking News

Natalie Babbitt: Örök kaland


Natalie Babbitt: Örök kaland



A blogturnéról

November 2-a és 7-e között olyan kalandra indul a Blogturné Klub, ami örökké tart majd. Legalábbis az élmény mindenképpen, ugyanis Natalie Babbitt Örök kaland című könyvével indulunk hat állomásos turnéra. Olvashatjátok a kritikáinkat és rengeteg érdekességgel is készülünk, többek között a filmváltozatról is. És természetesen nyereményjáték is lesz, három példányt nyerhettek a könyvből az Európa Kiadó jóvoltából. 


A könyvről

Fülszöveg:
Winnie Fostert, a tízéves kislányt gazdag szülei még a széltől is óvják. Winnie unatkozik a kerítésekkel körbevett birtokon, és bosszantja a sok óvintézkedés, ezért kiszökik a közeli erdőbe. Itt ismerkedik meg Jessie Tuck-kal, aki nagyjából tizenhétnek néz ki, de elmondása szerint száznégy éves. A Tuck család ugyanis minden jel szerint megtalálta az örök élet forrását.
Az öröklét misztériumát kutató regény izgalmas formában fogalmazza újra az emberiséggel egyidős kérdéseket: miért vagyunk halandók, és ha tehetnénk, választanánk-e az öregedés helyett az örökkévalóságot.
Natalie Babbitt 1975-ös fantasyje több díjat elhódított, kétszer (1981-ben és 2002-ben) megfilmesítették, és több ízben beválogatták a gyermek- és ifjúsági irodalom legfontosabb száz kötetét összesítő listákra. 


 
Véleményem:
Évek óra vártam, hogy ez a könyv megjelenjen magyarul, hiszen a filmet imádom, és nagyon kíváncsi voltam, hogy mindez milyen papíron. Így amikor megláttam, hogy nálunk is jön végre, nagyon boldog voltam. A véleményemben nem tudom kikerülni a filmet sem, de azért először igyekszem a filmtől függetlenül a történetről írni. 

Winnie tízéves kislány, akinek egyszer csak csodálatos kalandban lesz része. Olyasmiben, amire tulajdonképpen vágyott is, de nem is sejtette, hogy ilyen fiatalon rögtön ilyen komoly döntést kell hoznia. Ugyanis egy kis kirándulásának hála az útjába kerül az örök élet forrása, és döntenie kell, mit választ: leéli az életét úgy, ahogy mindenki más és végül meghal vagy iszik a forrásból és az örök létezést választja. 

És itt most direkt a létezés szót használtam, hiszen tulajdonképpen ez a könyv fő üzenete. Ahogyan megismerjük a Tuck családot, akik ittak a forrásból, bepillantást nyerhetünk abba, milyen is, amikor az ember nem hal meg. A Tuck család ugyanis azóta nem változott, amióta ittak a vízből: nem öregszenek és képtelenek meghalni. A létezésük így hosszúra nyúlik. Viszont ahogyan az öreg Tuck megfogalmazza, ez nem élet. Hiszen az élet kockázattal jár, változásokkal, és valahogy az a biztos tudat, hogy egyszer vége lesz, adja meg a löketet ahhoz, hogy az ember igazán tudjon élni. Ők azonban csak elszenvedik az örök létezést és kénytelenek bujdosni, hogy ne bukkanjanak rá az emberek a forrásra. 

És itt a történet másik üzenete. Mi történne, ha valóban létezne egy ilyen forrás és az emberek nagy tömegben felfedeznék azt? A bizonyos sárgaruhás szereplő, aki effektíve a "gonoszt" képviseli ebben a mesében, megmutatja ezt. Egész életét annak szentelte, hogy megtalálja a forrást, két okból: egyrészt örökké akar élni, másrészt árusítani kívánja a vizet. És pontosan ez az, amiért a gonosz szót idézőjelbe tettem. Hiszen tulajdonképpen nem gonosz ő, szimplán csak esendő. Ő maga képviseli az átlag embert, aki képtelen lenne ellenállni a csábításnak, és önző módon akarná használni a vizet. 

Ezt a két tanulságot egy kislány szemén át látjuk, aki még ártatlan, aki még nem is élt igazán. Talán nem is érti meg teljesen, hogy milyen súlyos döntés van a kezében. Ezt bizonyítja kicsit az is, ahogyan végül felhasználja a vizet. Mindeközben a két előbb említett üzenet azért tökéletesen érthető mindenki számára. Tulajdonképpen egy kicsit hosszúra nyúlt mese ez. Egy mese azzal a tanulsággal, hogy az örök élet, amire mindenki gondol néha, talán nem is akkora áldás. Helyette inkább azt kell megpróbálnunk élvezni, ami adatott.

A mesés jelleg pedig nem is csak magában a történetben jelenik meg, hanem a stílusban is. Gyönyörű, meseszerű leírásokat olvashatunk az erdőről, ahol egy hétköznapi béka is lehet csodálatos, és ahol egy egyszerű tavacska képes más megvilágításba helyezni egy egész életet. Natalie Babbitt nem visz minket egy másik világba, csak azokat az elemeket használja, amik körülvesznek minket - a fákat, a vizet, az állatokat -, és ezzel is hangsúlyozza, hogy észre kell vennünk a szépséget azokban a dolgokban, amelyek körülvesznek minket. Nincs szükség Narniára, hogy csodákat találjunk. Lehet, hogy épp a szomszéd erdőben bujkál valami gyönyörű, amit nem veszünk észre. 

Muszáj beszélnem kicsit a szereplőkről is. Winnie igazi kislány volt, aki egyszerre fél az ismeretlentől, mégis kíváncsi rá, a fontos kérdés ellenére nem érződött idősebbnek annál, amennyi, ennek nagyon örültem. Megjelent a kislányos rajongás is Jesse irányába, akit pedig a könyv lapjaink is ugyanúgy imádtam, mint a filmben. Róla még szívesen olvastam volna többet, tetszik, hogy megőrizte a fiatalságát és a kalandvágyát. Talán ő az egyetlen a családban. Viszont mindenkire jellemző a Tuckok közül valami bolondos ártatlanság és naivitás. Róluk tényleg el merem hinni, hogy nem akarták önző módon felhasználni a tudást, amit kaptak, hanem inkább arra törekednek, hogy másnak ne kelljen átélnie azt, amit nekik igen.

És akkor ezen a ponton kell beszélnem a filmről is. Szerintem a könyv hangulatát nagyon szépen megragadta a Disney feldolgozása, és érdekes módon az apróságokban sokkal hűségesebbek voltak, mint a nagyokban - szavak, félmondatok, hangulatok, állatok köszönnek vissza a filmben. Viszont a fő vonalhoz bátrabban nyúltak, és szerintem ez egy nagyon jó döntés volt. Kicsit mélyebbre ástak, és ehhez az kellett, hogy Winnie-t "megöregítették", már ha egy tizenöt éves szereplőt nevezhetünk öregnek. Azzal azonban, hogy ezt megtették, hangsúlyosabbá tehették a keményebb témákat, mint amilyen például Miles tragédiája. A szerelmi szállal pedig a döntést még nehezebbé tették, hiszen itt valami sokkal konkrétabbat veszíthet vagy nyerhet Winnie a döntésével. Ennek tükrében pedig a végső döntése még jobban elgondolkoztat és még mélyebb nyomot hagy az emberben. Olyan változtatások ezek, amelyek szerintem nagyon jót tettek a filmnek, és erre szokták azt mondani, hogy nem csak önkényesen változtattak, hanem azért, hogy egy jó adaptáció születhessen. 

Mielőtt a végső értékelés jön, muszáj kiragadnom egy idézetet a filmből, ami szerintem csodálatos összefoglalja a könyv üzenetét is, nekem pedig az egyik kedvenc idézetem:

"Ne a haláltól félj, inkább a meg nem élt élettől. Nem kell örökké élned, csak élned kell."

Bár a könyv nem teljesen azt nyújtja, mint amit a film, egy pillanatig nem bántam, hogy ennyire vágytam rá. Nagyon tetszett, olyan történet, amit gondolkodás nélkül ajánlanék bármelyik fiatalnak, és igazából a felnőtteknek is. Nem túl hosszú, úgyhogy a gyerekek sem fognak megijedni tőle, a nagyobbaknak pedig kellemes egy délutános olvasmány. 

NAGYON AJÁNLOM 


Blogturné extra - A film zenéje


Már írtam a filmmel kapcsolatban, hogy a Disney feldolgozás szerintem tökéletesen megragadja a könyv meseszerű hangulatát. Ebben óriási szerepe van a gyönyörű zenének.

A könyvben és a filmben is a Tuck családnak van egy zenedoboza, ami egy bizonyos egyedi dallamot játszik. Ez az egyik, ami a filmzene alapját adja, ezenkívül a természet lágysága - például a füttyszó. 

A zenét William Ross szerezte, aki írt dallamokat például a Harry Potter és a titkok kamrája és Az éhezők viadala című filmekhez is, meg még rengeteg híres film zenei felvételénél közreműködött. 

Én most a fő dallamot illesztem be nektek, de az egész albumot elérhetitek egy Youtube lejátszási listán, amit itt linkeltem is nektek. Szerintem érdemes meghallgatni, egyszerre áraszt nyugalmat és árad belőle az örök élet misztikuma.





Nyereményjáték


Te választanád az örök életet, ha tehetnéd?
Összegyűjtöttük nektek néhány könyvszereplő véleményét a halhatatlanságról, életről és halálról.  Olyanokét, akiknek szembe kellett nézniük élet és halál közötti választással, vagy akik a maguk bőrén tapasztalták, milyen is az örök kaland.
A Ti feladatotok az, hogy kitaláljátok, kiktől származnak az öröklétről szóló idézetek.
Hogy azért kicsit segítsünk nektek, a szereplők nevének betűit elrejtettük a bejegyzéseinkben.

Az én idézetem:

"Azt mondta, már nem is emlékszik rá, milyen szeretni vagy gyűlölni. Megkérdeztem, akkor miért nem vet véget az életének. Erre azt felelte, hogy egy dolgot azért még érez, mégpedig félelmet. Fél attól, hogy mi következik a halál után. (…) Bennünket, halhatatlanokat, aranybéklyóval láncoltak ehhez az élethez, de nem merjük eltépni, mert rettegünk attól, ami a zuhanás után következik."



A blogturné menetrendje




11/02. Angelika blogja
11/03. Deszy könyvajánlója  
11/04. Nem harap a...  
11/05. Szilvamag olvas 
11/06. Kelly & Lupi olvas  
11/07. Dreamworld

Nézzetek be mindenhová!

Nincsenek megjegyzések