Breaking News

Bosnyák Viktória: Tündérboszorkány


Bosnyák Viktória: Tündérboszorkány



A blogturnéról

Bizony nem egyszerű rávenni egy kisiskolást arra, hogy az iskolai kötelező olvasáson kívül is a kezébe vegyen egy könyvet és olvasson. 
Kivéve, ha az olvasmány, amit rábízunk olyannyira megragadja, hogy letenni sem képes és magával ragadja a könyvek, az olvasás, a fantázia birodalmába.



A Blogturné Klub ezúttal éppen egy ilyen könyvet ajánl a figyelmetekbe február 18-26-ig tartó turnéjában, melynek keretein belül bemutatjuk Bosnyák Viktória Tündérboszorkány című könyvét. A kisregényt a Kolibri Kiadó jóvoltából gyönyörű, megújult kiadásban olvashatjuk.


Tartsatok velünk a turnén, olvassatok a könyvhöz kapcsolódó olvasásnépszerűsítő programról, az írónőről, Bosnyák Vikiről, a sorozat további részeiről, és keressétek meg a pókokat a blogokon, hogy Tiétek lehessen a könyv egy példánya!
Oldalszám: 140
Kiadó: Kolibri
ISBN: 9786155234699
Eleven és szellemes stílusával Bosnyák Viktória szerfelett élvezetes módon ejti rabul az olvasót, és többé nem is engedi könyve lapjairól. A Tündérboszorkány az egyik legszórakoztatóbb könyv, amit valaha olvastam. - Elisabetta Gnone, a W.I.T.C.H. megalkotója, a Fairy Oak-trilógia szerzője

A Békés Utcai Általános Iskola elhagyatott könyvtárában különös dolgok történnek. A könyvtáros néni nevéhez hűen igazán morcos, egyesek szerint egyenesen ijesztő Morcz Aranka. Laci és az ikerlányok, Sári és Dóri, illetve Dóri és Sári azonban szerencsére nem olyan ijedősek. Végül persze az is kiderül, hogy nem minden az, aminek látszik...


Véleményem:

Kíváncsi voltam erre a könyvre, mert a borítója nagyon tetszett, de arra nem számítottam, hogy ennyire jól fogok szórakozni rajta. És egyik pillanatról a másikra rádöbbentem, hogy én tulajdonképpen imádom a gyerekkönyveket! (Egyébként a borítót még mindig imádom, bár utólag annyi kis problémám van vele, hogy a történet jellegéhez képest kicsit lányosnak érzem. Erősen gondolkozom rajta, hogy megvegyem az unokaöcsémnek, csak attól tartok, hogy a tündér szóra és a borítóra úgy reagálna, hogy lányos. Pedig ez a könyv egyáltalán nem lányos! Igazi uniszex olvasmány, és még azt is mondanám, hogy bármilyen korosztálynak ajánlom, hogy pár órára jót mosolyogjon.)

A történet főszereplője Jóhegyi Laci, aki igazi könyvmoly. Nem tud elviselni egyetlen iskolai napot sem anélkül, hogy lenne nála valami olvasnivaló. Mert annak ellenére, hogy szeret olvasni, az iskolában nem jeleskedik, mivel a fantáziája csak úgy szárnyal, a tömény, száraz anyagra pedig nincs kedve és energiája odafigyelni. Ezért rendszeres látogatója iskolája könyvtárának, és az egész suliban - a tanárokat is beleértve -, talán ő az egyetlen, aki nem fél az öreg könyvtáros nénitől, akit mindenki csak Morcz Aranka néven ismer. 

Hamar kiderül azonban, hogy ebben a történetben senki és semmi sem hétköznapi: sem Laci, sem Aranka néni, sem az iskolai szobor... Minden és mindenki kész rejtély, és szép lassan ismerjük meg a bennük lapuló titkokat. Mindennek szerepe van: a hálójukat szövögető pókoknak, a tűrhető könyveknek, a neveknek... Nekem a sztoriról két történet is beugrott, amire valamilyen formában hasonlít. Az egyik a Nanny McPhee, a másik a Tintaszív. Persze csak bizonyos elemeiben, mert egyébként a Tündérboszorkány nagyon is egyedi!

Ami talán a legjobban tetszett, az a stílusa. Minden fejezet elején kapunk az írónőtől egy kis megjegyzést, ahol közvetlenül az olvasóhoz szól. Lehet, hogy viccesen megjegyzi, hogy az első fejezetben most épp az lenne a dolga, hogy elérje, hogy az olvasó eljusson a másodikig, vagy éppen előrevetíti, hogy körülbelül mire számíthatunk a folytatásban, de az biztos, hogy mindig mosolyt csaj az ember arcára. Ehhez pedig jól illeszkedik a tulajdonképpeni történet stílusa is, mert abban is rengetegszer előfordul, hogy a narrátorral társalgunk, elmondja nekünk, hogy Laci most éppen nincs itt, de azért mi lessük meg, mit csinál Aranka néni vagy épp felhívja a figyelmünket olyasmikre, amiket Laci nem vett észre. 

A stílushoz szorosan kapcsolódva el kell mondanom, hogy rengeteget mosolyogtam a könyvön, ugyanis tele van szóviccekkel. Tudjuk, hogy a magyar nyelv, a szófordulatoknak, szólásoknak köszönhetően tele van kiaknázatlan lehetőségekkel, már ami a szóvicceket illeti, és Bosnyák Viktória ebben a könyvben szépen sorban fel is hívja a figyelmünket egy sor ilyenre. 

Ami pedig még nagyon tetszett, hogy ez egy igazi könyvmoly könyv. A főszereplőnk lelkesen olvas, és az egész történetet arra fűzzük fel, hogy valahogyan rá kell venni a Békés Utcai Általános Iskola tanulóit az olvasásra. A Pál utcai fiúk az a könyv, ami a legtöbbször előkerül a történetben, ami szerintem zseniális választás! Soha nem voltam lelkes a kötelezőkkel kapcsolatban, de a Pál utcai fiúk még nekem is tetszett. És azért is zseniális választás, mert igazán szomorú a vége, és szerintem már mindenki elgondolkozott rajta legalább egyszer, hogy mennyivel jobb lett volna, ha a mi Nemecsekünk nem ilyen végkifejletet kap. Hát, most megint van lehetőségünk elgondolkozni rajta, ennél többet azonban nem mondhatok, mert nem szeretnék spoilerezni.

Összességében elmondhatom, hogy ezt a történetet imádtam, gyerekkönyv ide vagy oda. (Ezzel nem a gyerekkönyvek ellen szólok, csak felhívom a kedves olvasó figyelmét arra, hogy én már vén fejjel is így éreztem. :D) Izgalmas, megmosolyogtató történet, kedves és szerethető szereplőkkel és egy rendkívül jó üzenettel: tessék könyvtárba járni, tessék olvasni! Úgy általában is, meg ezt a könyvet is! (Édesanyámat egyébként már rá is beszéltem, néhány óra alatt elolvasta, úgyhogy most már ketten vagyunk a családi rajongói klubban, mert ő is imádta.)

NAGYON AJÁNLOM


Blogturné Extra: Az írónőről

Bosnyák Viktória nevét valószínűleg már sokan ismeritek, hiszen több okból is ott csücsül - képletesen persze - a polcainkon. Ugyanis nem csak írónő, hanem fordító is.

1986-ban egy évet Amerikában tanulhatott, majd elvégezte az ELTE angol-német szakát. Már az egyetemi évei alatt is vállalt tolmácsolást, osztrák, német és brit műsorok kerültek magyar nyelven a képernyőkre az ő munkájának köszönhetően is. Ekkor már foglalkozott írással is, az Ötlet című magazinnak írt cikkeket.

A Tündérboszorkány az első ifjúsági regénye, „amit lányai(Sári és Dóri) és a maga örömére írt”.

Fordítóként valószínűleg a legtöbben a Twilight sorozat negyedik kötetének, a Hajnalhasadásnak a fordítójaként ismerik, de neki köszönhetjük több Meg Cabot könyv magyar verzióját is, ő a fordítója Scott Westerfeld Csúfok és Szépek kötetének, Claudia Graytől az Evernightnak és Sarah Dessentől a Tökéletesnek. De persze ennél sokkal több könyvet ültetett magyarra, érdemes ellátogatni a Moly.hu alkotói profiljára a teljes listához.


Nyereményjáték

Egy blogturné nem múlhat el nyereményjáték nélkül, így aztán a Tündérboszorkány is varázsol néhány példányt a könyvből azoknak, akik helyesen válaszolnak a játékban feltett kérdéseinkre!
S hogy mit is kell tenni ennek érdekében? Egyszerű: Csak Keresd a pókot!!

Itt nálam most egy találós kérdést olvashattok, a hozzá tartozó kérdést pedig megtaláljátok a Rafflecopterben:

Milyen lovag, ki a jel
Szent nevében útra kel?
Mond a végzet fegyverét,
És vele rettegett nevét.
Meg se mozdul a lába,
Mégsem érsz a nyomába.
Ez a három egyre megy.
A megoldás az az egy.

a Rafflecopter giveaway


A blogturné menetrendje

február 18. Roni olvas
február 20. Insane Life
február 22. Deszy Könyvesblogja
február 24. Dreamworld
február 26. Kelly & Lupi olvas

Nincsenek megjegyzések