Breaking News

Andrew Lucas McIlroy: Árnyból az angyal


Andrew Lucas McIlroy: Árnyból az angyal

A blogturnéról



Decemberben jelent meg az I. Aranymosás Irodalmi Pályázaton győzelmet arató Andrew Lucas McIlroy második regénye, az Árnyból az angyal. A történet egy különös, alternatív világba kalauzol minket, ahol Amerikát sosem fedezték fel, Európát pedig a Vatikán tartja uralma alatt, elnyomva ezzel a mágikus lényeket és az embereket egyaránt.
Az Év Írójának jelölt Andrew Lucas McIlroy művével egy héten keresztül, május 02 és 08. között ismerkedhettek meg, és természetesen nyerhettek is, méghozzá egy példányt a regényből. Tartsatok velünk!


Kiadó: Könyvmolyképző
Oldalszám: 502
ISBN: 9789632459868
Függővég: nem
konyvmolykepzo.hu/products-page/konyv/andrew-lucas-mcilroy-arnybol-az-angyal-6096?ap_id=Deszy„Lásd meg a gonoszt a fényben, és a jót a sötétségben…”
Amikor az első és egyetlen keresztes háború elsöprő győzelmet aratott, a világra homály borult. Azóta az Örökkévaló egyháza vasmarokkal szorítja híveit, a 19. század végén az emberek még mindig inkvizíciótól, boszorkányoktól és démonoktól rettegnek.
Cailie Jacobs különleges fiú: az éjszaka teremtményei a védelmére kelnek, a farkasok szelíd kutyaként viselkednek a közelében. Híre azonban eljut az inkvizícióhoz: családját megölik, és ő maga is kínhalált halna, ha életét nem mentené meg egy furcsa társaság.
Brod Walters és ifjú társai kisstílű szélhámosok, eszük ágában sincs ujjat húzni az egyházzal. Ám ahogy keresztezi útjukat ez a különös fiú, addigi kényelmes életük fenekestül felfordul. Csatlakozik hozzájuk Dorien, az elf ifjú, és Eline, egy felfegyverzett asszony, aki a legrettenetesebb bűnt követte el az Örökkévaló egyháza ellen: megtanult varázsolni.
Hogy Cailie-t megóvják, fel kell fedniük az évszázadok óta a homályban rejtőző igazságot. De kicsoda ez a fiú valójában? Vajon a fény, vagy a sötétség uralja-e sorsát? Miért védelmezik egy elfeledett istennő, Balora szent állatai, a farkasok? Ki az a titokzatos angyal, aki mind gyakrabban bukkan fel álmaikban? Mi köze mindennek a Vatikánhoz és a közelgő pápaválasztáshoz?
A vándorokat egy varázslatos ereklye szólítja a messzeségből, és a jövendölés, hogy Balora prófétája újból a földet járja majd, aki reményt hoz a halandóknak. Reményt egy szabadabb világra, ahol az Elfeledettek újból visszatérhetnek.
Lásd meg a jelet, mert hamarosan eljön az idő.
Lásd meg a gonoszt a fényben, és a jót a sötétségben…


Véleményem

Vannak könyvek, amiktől félek, mégis nagyon olvasni szeretném őket. Na, az Árnyból az angyal is pont ilyen volt. Ritkán olvasok olyan fantasyket, amik nem kifejezetten a YA korosztálynak íródtak, ráadásul a cím is megijesztett. Úgy vettem észre, hogy ez a cím valakinek nagyon tetszik, valakit pedig megijeszt a vallásos üzenete miatt. Én az utóbbi kategóriába tartoztam. 

Másrészről viszont érdekelt is, a legtöbb Aranymosás könyvvel így vagyok. Ráadásul ott lehettem a könyvbemutatón is, és bár Lucas elég hallgatag volt - gondolom, megszeppent a tömegtől -, az érdeklődésemet felkeltette.

Belső illusztráció
a könyvből
Az első reakcióm, amikor nekiálltam, a nevekkel kapcsolatos zavarom volt. Egy idő után megszokja őket az ember, de ez volt az egyik dolog, ami nekem nem tetszett annyira. Yvon és Cailie neve ugyanis szerintem nagyon lányos, de mindketten fiúk. De egy idő után persze megszoktam.

Egyébként ami magát a történetet illeti, az nagyon tetszett. Elképesztően összetett és sok szálon fut, szerintem képtelenség is lenne röviden összefoglalni. Az igazi főszereplőnk persze Cailie, akinek - ahogy az minden jó fantasyben lenni szokott - útra kell kelnie, és mindenféle nehézségen kell átesnie. Útja során találkozik a többi fontos szereplővel, némelyikük még nézőpontkarakter is lesz. Menekülnek az "inkvizíció" elől, közben pedig  mindenféle rejtélyt kell megoldaniuk. Elég hosszú a történet, rengeteget utazunk, de igazából egyszer sem éreztem azt, hogy unalmas lenne. Bár az eleje és a vége izgalmasabb volt, ez kétségtelen.

A sok szereplő közül muszáj kiemelnem hármat, számomra ők voltak a legérdekesebbek a történetben. Az egyikük Brod, aki afféle második apává válik Cailie számára. Az teszi igazán különlegessé a sok fantasys apafigura között, hogy Brod egyáltalán nem alkalmas példaképnek. Persze, rengeteg jó dolgot is cselekedett életében - például hogy befogadott két árvát -, de közben egy részeges alak és egy kereskedő, azok pedig sosem ártatlanok. Amikor találkozik Cailie-vel semmi olyan nincs benne, ami miatt felnéznénk rá, valamiért mégis zsigerből megkedveljük. 
A másik fiú Dorien (neki a nevét is imádtam), ő a felelős az egyik kisebb rejtélyért a történetben. Dorien egy elf, és fajának minden tulajdonságát képviseli. Barátságos, de örülök, hogy megvolt benne az elfek felsőbbsége, nemessége. A titkáról nem beszélhetek, mindenesetre amikor ez kiderül, akkor válik igazán érdekessé, imádtam! 
A harmadik szereplő, akit kiemelnék az Eline, aki egy igazi harcos. Egy férfiak által irányított, nőellenes világban igazi amazon, egy erős, feminista nő, aki mindenkinek meg meri mondani a véleményét. Nagyon kellett ebbe az elnyomó, egysíkú gondolkozású világba egy ilyen erős nő ellenpontnak. 
Ezeknek a szereplőknek a háttértörténetét szép lassan ismerjük meg, nem egyszerre zúdul a nyakunkba, de pont ettől váltak oldalról oldalról egyre érdekesebbé és összetettebbé. 

Belső illusztráció
a könyvből
És ha már szóba került a világ. Amikor olvastam a könyvet, a történet elején szerintem többször felhördültem, mert ez a világ ennél elvakultabb himsovinizmusra nem is épülhetne. Egy mélységesen vallásos világra számítsatok, amikor az emberek mindent alárendelnek az életükben a hitüknek. Nem egy létező vallásra kell itt gondolni, de érezhetően sokat merített a szerző a klasszikus keresztény boszorkányüldözés korszakából. Jól megalkotott világ, de az biztos, hogy nyugodt nem lesz tőle az ember, főleg nem vallásos nőként tudom ezt mondani.
Az is nagyon tetszett, hogy megvolt a világ mélysége, azaz kaptunk a történelméből. Ezt egy új világ esetében mindig nagyon értékelem, szóval amikor előkerültek a keresztesek és egy-egy pillantást vethettünk a múltra, kifejezetten örültem. Ugyanígy örültem a kidolgozott mitológiának, azaz a múltbeli sokistenhit kifejtésének.

A fejezetek között kisebb összekötő részek és illusztrációk voltak. Ezeket kifejezetten imádtam, persze volt, amit jobban, volt, amit kevésbé. Kaptunk például részleteket vallásos iratokból vagy a történésekhez kapcsolódó legendákat, feljegyzéseket, verseket. Nagyon jó ötlet volt.

Összességében tetszett a könyv, örülök, hogy belevágtam. Az biztos, hogy nem egy egyszerű történet, és nem lehet rajta végigrohanni, de jó élmény volt. A vége kifejezetten ütős lett, és választ kapunk a miértekre a világgal kapcsolatban, aminek nagyon örültem. 

AJÁNLOM


Ha kíváncsivá tett az értékelés, a kiadó honlapjáról megrendelhetitek 15% kedvezménnyel a borítóra kattintva:

konyvmolykepzo.hu/products-page/konyv/andrew-lucas-mcilroy-arnybol-az-angyal-6096?ap_id=Deszy


Blogturné extra - Interjú az íróval


A szerző, Andrew Lucas McIlroy beleegyezett, hogy válaszol néhány kérdésünkre az írással és a regényével kapcsolatban. Nagyon érdekes dolgokat árult el, szóval ha kíváncsiak vagytok, olvassátok el a vele készült interjút! 



Először is szeretnélek a nevedről kérdezni. Miért pont Andrew Lucas McIlroy? Van valamilyen történet a neved mögött?

Úgy alakult az életem, hogy eléggé távol maradtam a való világtól, ezért ha a polgári nevemen jelent volna meg a könyvem, az nem igazán én lettem volna. Nagyon szeretem az angolszász kultúrát, ezért választottam ilyesféle vezetéknevet. A Lucas és az Andrew a saját nevemből jött, bár a Lucasnak egyéb előzményei is vannak: még egy rajztanfolyamon a tanárral együtt találtuk ki azt a kis Lucas logót, amit azóta is használok a képeim alatt, és a dedikálások alkalmával. Azt mondják, régen kötelező volt az angolszász álnév a fantasy, SF zsánerben, ma már ez a trend megfordult, a hazai szerzők jobbára magyar néven adják ki a műveiket. Így egy kicsit kakukktojás lettem, de nem bánom, mert valóban belső indíttatásból választottam az írói nevemet.

Honnan jött az ötlet a regényhez? Mi volt az első dolog, ami beugrott? Egy szereplő, a történet vagy maga a világ?

Évekkel ezelőtt barátokkal, ismerősökkel szerettünk volna egy egész estés fantasy filmet forgatni, és a regény alapötlete, váza ennek a filmnek a forgatókönyve. Ezt gondoltam tovább a történet megírásakor, egy teljesen új világot alkottam hozzá, a karakterek is személyiséget, mélységet kaptak. Úgy érzem, hogy az én regényeim főként történet központúak, Az Árnyból az angyal esetében is elsőként ez született meg a fejemben, aztán a karakterek, végül a világ.

Mi volt a legnehezebb a könyv megírásában?

Az akciójeleneteknél és a pozitív érzelmek megjelenítésekor éreztem úgy, hogy rezeg alattam a léc. Nem igazán vagyok otthon ebben a két témában, féltem, hogy az összecsapások, főként az ostromjelenetek nem lesznek elég hitelesek. Személyiségemből adódóan nehezen ábrázolom a karakterek pozitív érzelmeit, a szeretetet, ragaszkodást, szerelmet; Eline antiszociális viselkedését sokkal könnyebb volt megjelenítenem, mint a folyamatot, ahogy elkezd kötődni a társaihoz, főként Brodhoz.

Az Árnyból az angyal nem egy könnyed történet és valljuk be, nem is rövid. Volt olyan pillanat az írása közben, amikor arra gondoltál, hogy kész, ezt nem tudod befejezni?

Általában úgy dolgozom, hogy akkor állok neki egy történetnek, mikor már teljesen kialakult a fejemben, filmként látom magam előtt, legfeljebb néhány kisebb homályos folt akad, de ezek mindig kitöltődnek a regény/novella írása alatt. Amire emlékszem, hogy egy-két fontosabb szál összefűzése okozott fejtörést az Árnyból az angyal kapcsán, mert eléggé összetett történetről van szó. Például, hogy a karakterek miként szerezzenek tudomást a régmúlt eseményeiről egy olyan világban, ahol szinte minden történelmi emléket, leírást megsemmisített a hatalom.

Köztudott rólad, hogy te illusztrációkat is készítesz, ha jól tudom, a könyvedben található képek és a borító is a te alkotásaid. Amikor írtad a történetet, volt már a fejedben valamiféle elképzelés arról, hogyan nézzen ki a borító?
Igen, én készítettem a borítót és a belső illusztrációkat is. Mivel nagyon vonz a filmek világa, ezért a könyvborítók kapcsán is mindig filmplakátszerű alkotásban gondolkodom, gyakorta előfordul, hogy a festmény már azelőtt megszületik a fejemben, hogy a történetet leírnám. Az Árnyból az angyal esetében is nagyon konkrét elképzelésem volt a borítót illetően, az első néhány verziót végül elvetettem, mert sokkal inkább egy horror történethez illet volna, ezután jött a viktoriánus utcarészlet Cailie és Eline karakterével.  

A regényben, főleg a történet elején nagyon sokat kapunk a női elnyomásból. Egy olyan vallásról, társadalomról van szó, amelyben a női nem teljesen alárendelt. Milyen érzés volt ezeket a részeket írni? Nem féltél, hogy a női olvasóid mit fognak szólni?

Nem féltem a női olvasók véleményétől, mert én úgy érzem, hogy a regény, és vele együtt én is, egyértelműen állást foglal ebben a témában. Nekem fontos, hogy egy könyv, amellett, hogy szórakoztat, mondanivalóval is rendelkezzen, az Árnyból az angyal társadalom és valláskritika is egyben. Vannak visszatérő témáim, ilyen a nők elnyomása, családon belüli erőszak, a másság üldözése. Jól tudom, hogy Magyarországnál sokkalta rosszabb helyek is vannak ilyen téren, de azért elgondolkodtató, ha az ember idehaza ilyesmit hall vissza írós körökből: „nők nem tudnak sci-fit írni!” Vagy a férfifodrásznál: „a kutyák okosabbak, mint a nők!” Egyértelmű, hogy mind a fejekben, mind a társadalomban sok változásra lenne szükség, nekem az írás az egyetlen lehetőségem, hogy hallassam a hangom.

Az Árnyból az angyalban szerepelnek ismert lények (pl. elf, vérfarkas). Mennyire ragaszkodtál a klasszikus történetekhez és mennyire merted a saját fantáziádra bízni a lények tulajdonságait, szokásait?

A varázslények alapvető tulajdonságait nem változtattam meg, az elfek békések, természetszeretők, az orkok vad nomádok, a vérfarkasok holdtöltekor változnak át és fékezhetetlen gyilkosok, az ezüst a leghatásosabb fegyver ellenük. Ami egyedi a varázslényekkel kapcsolatban, hogy olyan hátteret és kultúrát gyúrtam nekik, amellyel illeszkednek az alternatív világ történelmébe, például a vérfarkasok eredetét egy teljesen egyedi mítosszal oldottam meg, melynek köze van az ősi istenhez, Balorához, és szorosan kötődik a regény cselekményéhez. A klasszikus fajokon kívül szerepelnek egyedi lények is a történetben, az ilborok például amolyan démonfélék, akik kincseket gyűjtögetnek és gyerekeket rabolnak.  

Miért gondoltad, hogy az Aranymosás pályázaton szeretnél indulni a regényeddel? Milyen élmény volt az Aranymosás?

Az Aranymosás amolyan utolsó szalmaszál volt nekem, eleinte az esélytelenek nyugalmával figyeltem a kikerült részleteket, és olvastam a művemhez fűzött észrevételeket. Ez utóbbit stresszként éltem meg, mert addig teljesen láthatatlan voltam az olvasók számára, nem szoktam hozzá a kritikához. Az első pozitív lektori meglepett, és onnantól kezdve már nagyon izgultam. Az Árnyból az angyal sorban az ötödik regényem, sok éven át hiába próbálkoztam kiadóknál, a pályázattal valóban egy utolsó esélyt adtam magamnak.

Ezt minden írótól megkérdezem, ha van lehetőségem. Ha egy lakatlan szigeten ragadnál, és választhatnál egy szereplőt az Árnyból az angyalból, aki veled lenne, kit választanál?

Tulajdonképpen most először gondolkodtam el rajta, hogy az összes szereplőm elviselhetetlen! [nevet] Eline teljességgel antiszociális, Jew és Quentin halálra szekálnának. Brod jó és türelmes ember, viszont iszik, és nem szeretem a részegeseket. Ráadásul horkol is. Cailie-re a nap minden percében vigyáznom kéne, nem szívesen bébiszitterkednék. A mellékszereplők pedig mind orgyilkosok vagy inkvizítorok. Valószínűleg inkább teknőcökhöz kötözném magam, mint a jó öreg Jack Sparrow kapitány és megszöknék, ha velük kéne osztoznom a szigeten.

És végül a kérdés, amire szerintem sokan vártak. Dolgozol most éppen valamin?

Igen, talán néhány olvasónak csalódást okozok, de nem az Árnyból az angyal folytatásán dolgozom. Egy teljesen más történetbe fogtam, ami a távoli jövőben, az emberiség pusztulása után játszódik. Elég nagy kihívás a regény, részint az erős szerelmi szál, részint a történetvezetés miatt. Jelenleg Csillaglány a munkacíme, de ez még változhat.

Köszönöm az interjút!

Nyereményjáték

Lájkold a Vörös Pöttyös oldalt, Andrew Lucas McIlroy szerzői oldalát és a Blogturné klubbot, és fejtsd meg a feladványokat. A nyereményed lehet egy példány a könyvből, vagy egy speciális portré, amit a szerző a fényképed alapján, "fantasy" stílusban készít el rólad.
A szerző által megteremtett alternatív világban még Shakespeare munkássága is a tilos művek között található, így szintre biztosra vehetjük, hogy a kultikussá vált klasszikus írók közül egyikük sem örvendene túl nagy népszerűségnek a Callie Jacobs keserű valóságában.
Minden állomáson elrejtettünk egy idézetet, amit egy jól ismert író mondott. Találd ki, hogy ki volt az, és írd be a megfelelő sorba.

"Mondhatom, nincs nagyobb gyönyörűség az olvasásnál. Az ember mindent megun, de egy jó könyvet soha. Ha majd saját házam lesz, szerencsétlen lennék egy kitűnő könyvtár nélkül."


a Rafflecopter giveaway


A blogturné menetrendje

05/02 – Media Addict (értékelés & alternatív Európa térkép)
05/04 – Deszy Könyvesblogja (értékelés & interjú a szerzővel)
05/06 – Nem Harap a… blog (értékelés & infó a templomosokról)
05/08 – Bibliotheca Fummie (értékelés & A lények bemutatása)

1 megjegyzés:

  1. Kedves Deszy!

    Köszönöm szépen, hogy részt vettél a blogturnén! Tetszett az értékelésed a könyvről, és az interjú kérdései is jók voltak!
    A lakatlan szigetesnél szegény Dorienről megfeledkeztem, vele sem szívesen osztoznék, de tudjuk, miért! :D

    Üdv:

    Lucas

    VálaszTörlés